Minden egyes emberi lény szíve
Világot megvilágosító könyörületet
Hagyhat örökségül.

Együtt érző egység

Apa és fia együtt mentek, és élvezték a reggeli szellőt. Már jó utat megtettek, amikor az apa hirtelen megállt, és így szólt: – Fiam, állj meg!
– Mi a baj? – kérdezte a fiú.
– Tulajdonképp semmi – válaszolt az apa –, de ne menjünk tovább ezen az úton.
– Miért ne?
– Látod azt az idősebb férfit, aki felénk jön? – kérdezte az apa az út egy távolabbi pontjára mutatva.
– Igen, látom – felelt a fiú.
– Egy barátom – folytatta az apa. – Kölcsönkért tőlem, és nem tudja megadni. Ahányszor csak találkozik velem, azt mondja, hogy kölcsönkér valaki mástól, és megadja nekem a tartozását. Ez már régóta így megy, én pedig nem akarom többet zavarba hozni.
– Apám – szólt a fiú –, ha nem akarod zavarba hozni, miért nem mondod neki, hogy a pénzt ajándékba adtad, és nem kéred vissza?
– Már mondtam neki –válaszolt az apa. – Amikor azt mondtam: „Nem kérem vissza, ajándék!”, nagyon felbőszült. Azt mondta: „Nem vagyok én koldus! A barátod vagyok. Amikor szükséget szenvedtem, pénzt adtál nekem, és amikor tudom, majd visszaadom. Nem akarok koldussá válni, hanem a barátod akarok maradni.” Most nem szeretném zavarba hozni, és én sem akarok kínos helyzetbe kerülni. Menjünk hát egy másik úton!
– Apám – szólt a fiú –, te igazán jó vagy. Nagyon büszke vagyok rád! Általában az adós próbálja elkerülni a hitelezőt. Általában az van zavarban, aki kapott, nem pedig az, aki adott. De te meg akarod őt kímélni ettől a kínos helyzettől. Most az együtt érző egységet tanultam meg tőled.

Sri Chinmoy