Gambhíránanda szűkszavú ember volt. Az emberek gyakran félreértették. Azt hitték, közönyös a világ iránt, mert elrejtette könyörületes szívét. De ha a szükség úgy kívánta, segített az embereken, fenntartás és feltétel nélkül gyógyította és megvilágosította őket.
Gambhíránanda szerette az állatokat – a vadakat éppúgy, mint a szelíd háziállatokat. A vadállatok még a mester követői között is ott bóklásztak. Ezek az állatok nagyon kedvelték Gambhíránandát, aki elhalmozta őket szeretetével és gyengédségével.
Egy éjjel az egyik tanítvány ott aludt a mester szobája előtt, és arra ébredt, hogy a szobából zaj hallatszik. Csendesen kinyitotta az ajtót, és látta, hogy a mester jó néhány egeret etet kenyérdarabkákkal. Olyan szeretettel nyújtotta nekik a kenyeret.
Gambhíránanda kissé zavarba jött, hogy meglátták, amint ebben az órában egereket etet, de a tanítványt nagyon megindította a látvány. A mester külsőleg gyakran roppant közönyt tanúsított a keresők iránt, de most a tanítvány azt látta, hogy könyörületes szíve még a kis egerekért is sír.

Magyarázat:
Egy spirituális mester könyörületének és igazságérzetének mélységét szinte lehetetlen felmérni. A bátrak az igazságosságát csodálják és imádják. A reményvesztettek és tehetetlenek a könyörületét szertik és imádják. De könyörülete és igazságossága együtt készíti fel a keresőt, hogy teljességében megértse Istent, a Legfelsőbb Teremtőt és Istent, a kinyilvánított teremtményt.

Sri Chinmoy