Érezd, kérlek, hogy szíved ajtajában állsz, és barátaidat – a szeretetet, a békét, az örömöt, az erőt és más barátaidat, akiket tisztelsz és becsülsz – megkéred, hogy lépjenek be. Ott állsz szíved ajtajában érkezésüket várva. Ha látod őket jönni, akkor nyisd ki az ajtót. Ha azonban mások jönnek, akiket nem hívtál meg, őket ne engedd belépni. A bonyolultság, a hamisság, a tisztátalanság, a bizonytalanság, a kétség, a féltékenység és más negatív erők mind hívatlan vendégek. Ha szíved ajtajánál látod őket, ne engedd hogy belépjenek. Kérlek érezd, hogy a szeretet emberi formát öltött, hogy a béke emberi formát öltött, hogy a fény emberi formát öltött, hogy az öröm emberi formát öltött. Épp így a féltékenység, a bizonytalanság, a kétség, a tisztátalanság, a bonyolultság és más negatív erők is emberi vonásokat és alakot öltöttek – emberi szemeddel is láthatod őket. Meghívott barátaidat tehát engedd be; azok azonban, akik nem a barátaid, akik hívatlanul jöttek, kénytelenek lesznek kint maradni. Nekik nem engeded meg, hogy belépjenek szíved ajtaján. Még ha naponta csak egyetlen egy barátodra tudsz is csak gondolni, és csak ezt a barátodat hívod meg, hogy álljon szíved ajtajába, ez akkor is egy isteni barátság kezdete. Mondd azt magadnak: „Ma csak barátomnak, a szeretetnek, fogom megengedni, hogy belépjen, senki másnak. Holnap barátomat, az örömet engedem be, és holnapután barátomat, a békét, fogom meghívni.” Később mondhatod: „Jelentős mértékben fejlődtem, most már megvan a képességem, hogy több barátomat is meghívjam. Feltétlenül minden barátomat meghívom – szeretetet, örömet, békét, fényt, gyönyört. Eddig nem volt rá lehetőségem, hogy egyszerre egynél több barátomat tápláljam. Épp ezért csupán egyetlen barátot hívtam meg. Mostantól fogva az összes isteni barátomat meghívhatom és beengedhetem szívszobámba.”